Medvegy Zoltán mind sakkszakmailag, mind a speciális jelleg miatt komoly kihívásnak tekinti a feladatot.
Medvegy Zoltán sakknagymester, a Látássérült Sakk Válogatott Szövetségi Kapitánya
Kép: NRÜ/Mssz.
- Mesélj kérlek magadról, mi vezetett a nemzetközi sakknagymesteri címig?
A lépéseket édesapámtól tanultam, aki fiatalon versenyszerűen sakkozott. Hatéves koromtól nővéremmel, Nórával együtt én is egyesületben játszottam, így a lehetőség adott volt a fejlődésre. Gyerekként nagy motivációt jelentett, hogy az idősebb testvéremet utolérjem, viszont ez egyáltalán nem volt könnyű, mivel Nóra is kimagasló volt a saját korosztályában (később a nők között nagymesteri és két magyar bajnoki címet szerzett).
Sokáig nem voltak kiemelkedő eredményeim, először 14 éves koromban sikerült bejutnom az országos korosztályos döntőbe. Azt gondolom, hogy a sikereimet – így a nagymesteri címet is – annak köszönhetem, hogy a sakk iránti rajongás erősebb volt bennem, mint a legtöbb riválisomban. Ma is nagy örömöt okoz a játék, így abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a munkám egyben a hobbim is.
- Hogyan telnek manapság a napjaid? Ha jól olvastam még aktívan versenyzel és sakkot oktatsz.
Már kevésbé vagyok aktív a versenyzésben, csak ritkán indulok egyéni tornán. A versenyzés nehezen lenne összeegyeztethető a családdal és azt is kénytelen vagyok belátni, hogy 45 éves kor fölött már nincs esélyem komoly fejlődésre. Ezzel együtt igyekszem helytállni a csapataimban és különösen motivál, hogy minél tovább tudjam tartani a lépést a fiatalokkal.
Az utóbbi években már az edzősködés került előtérbe, számos tanítványom – köztük a lányom, Marcsi is – szerzett korosztályában országos bajnoki címet. Tavaly a budapesti sakkolimpián a magyar férfi B-válogatottnak, a Klubcsapatok Európa-kupáján pedig a nagykanizsai Tuxera Aquaprofit NSK-nak voltam a kapitánya.
Nemrég doktoráltam a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetemen, ahol sakkal kapcsolatos kutatásokat végeztem, ezeket reményeim szerint a jövőben is folytathatom.
-
Milyen kapcsolódási pontod van a fogyatékosok sportjához, akár diák, akár felnőtt szinten?
Kisgyerekként a Statisztika PSC játékosaként nagy élmény volt számomra a Budapest-bajnokságban a vakok és gyengénlátók ellen játszani. Az ellenfél csapatából többen egyáltalán nem láttak, ők speciális sakktáblán tapogatták a figurákat. Néhány évvel ezelőtt örömmel tartottam szimultánt vak sakkozóknak Polgár Judit Világsakkfesztiválján. Nagy tisztelettel tekintek ezekre az emberekre, hatalmas elszántság kell ahhoz, hogy ilyen hátránnyal is felvegyék a versenyt a látókkal.
- Milyen elképzeléseid vannak a Magyar Látássérült Sakk Válogatott felkészítését illetően?
Nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy engem kértek fel a Magyar Látássérült Sakk Válogatott szövetségi kapitányának. Mind sakkszakmailag, mind a speciális jelleg miatt komoly kihívásnak tekintem a feladatot, aminek próbálok a lehető legjobban megfelelni. Igyekszem képbe kerülni a speciális szabályokkal és igényekkel kapcsolatban és azon leszek, hogy jó munkakapcsolatot alakítsak ki a válogatott keret tagjaival. Hamarosan tartunk közös edzéseket, melyek során próbálom segíteni a játékosok felkészülését.
Júniusban utazunk a XVII. Látássérült Sakkolimpiára, ahol igyekszünk méltón képviselni a magyar színeket. A pontos elvárást csak a mezőny ismeretében tudom majd megfogalmazni, de mindenképp szeretnénk az élmezőnyben végezni.