2023.01.09.
A Fogyatékosok Országos Diák-, Verseny- és Szabadidősport Szövetsége (FODISZ) 19 megyei és 1 budapesti tagszervezet összefogásával jött létre azzal a céllal, hogy széleskörű lehetőséget biztosítson a fogyatékkal élő fiatalok és felnőttek számára a mozgás és a sport területén. Elkötelezettek vagyunk amellett, hogy minden fogyatékossági ágban olyan struktúrát alakítsunk ki, amely lehetővé teszi a fogyatékos személyek diák- és szabadidősport tevékenységeinek minőségi és hatékony szervezését. A tagszervezetek közvetlen és közvetett kapcsolatban állnak a célcsoporttal, és széleskörű programokat kínálnak számukra. Kiemelt eseményeink közé tartozik a Sport Tehetségprogram, többek között a kajak-kenu sportágban is.
A program célcsoportja az F70-es kóddal rendelkező sajátos nevelési igényű gyermekek, tanulók (köztük szociokulturális hátránnyal rendelkezők), célja pedig tehetséggondozás kajak-kenu sporton keresztül, komplex fejlesztés, továbbá a társadalmi beilleszkedés elősegítése együttműködve kajak-kenu klubokkal és a helyi EGYMIk-kel. A program négy helyszínen, Dunavecsén, Szekszárdon, Pakson, illetve Budapesten zajlik.
A projekt számos elemből tevődik össze, a program gerincét egy 130 órás, egymásra épülő komplex tehetségfejlesztő program adja. A gyógypedagógusok, asszisztensek és kajak-kenu edzők által nyújtott szakmai háttér elősegíti a program sikerességét, melynek elemei a sportági edzések (heti 2 alkalom),a részképesség fejlesztő műhelyek, a szülői foglalkozás (1 alkalom), az érzékenyítő foglalkozás többségi gyermekek számára (2 alkalom), valamint a közös edzések SNI és sportklubos gyermekeknek (havi 2 alkalom)
A projekt a kondicionális képességek, a koordinációs képességek, az orientációs képességek, az önismeret, a szociális kompetenciák, a társadalmi szemléletformáló, innovatív hatása, a kognitív készségek, az önbizalom, a kommunikáció és a társas készségek fejlődése, és az elfogadó attitűd kialakulása a célcsoportok között területeken várt el szignifikáns fejlődést, melyet minden résztvevőnél egyénileg, saját magához képest bíráltunk el.
A komplex tehetségfejlesztésnek két fő célja volt, az erős oldalak fejlesztése (gyors felfogóképesség, jó emlékezőtehetség, intenzív elmélyülés, speciális képességek kibontakoztatása) a minőségi gazdagítás (tananyagon túli ismeretek és képességek fejlesztése) eszközével, valamint a gyenge oldalak (alacsony önértékelés, gyenge motiváció, tanulási stratégiák hiánya, kreativitás fejletlensége, részképesség-probléma) erősítése pszichológiai bázisú egyéni segítségnyújtás eszközével.
Számos módszer és eszköz állt rendelkezésre:
Kooperatív tanulás és projektfoglalkozások
• A gazdagítás részeként fejlesztettük a kreativitást
• Lehetőséget adtunk a rejtett tehetségek (pl. téri-vizuális, szociális, vezetői) kibontakoztatására
Pszichológiai bázisú egyéni fejlesztési terv
• A gyenge oldalak feltárására és megszüntetésére irányult
• Összetett és áldozatos munka, szakszerű diagnózis volt szükséges
Tanulási technikák széles repertoárjának megismertetése
•Különösen hasznos volt kevesebb lehetőséggel rendelkező vagy tanulási nehézségekkel küzdő tehetséges diákok számára.
A gyenge oldal fejlesztésénél hiányok és rejtett problémák is megjelentek, például k
iegyensúlyozatlan tehetségprofil: kiemelkedő teljesítmény mellett egy-két tantárgyban súlyos hiányok jelentek meg. A rejtett problémák esetében az erős oldalak elfedhetik a gyengeségeket, ezért nehéz volt a feltárás és fejlesztés.
Az alacsony önértékelés, a gyenge tanulási motiváció, a hatékony tanulási stratégiák hiánya, a kreativitás fejletlensége, és valamilyen részképesség gyenge színvonala voltak a problémaforrások.
A sport kiváló eszköz a társadalmi szemléletformálásra, ezt számos programelem is tükrözi, többek között:
• A szülői részvétellel megvalósuló programelemek (pl. közös sportnapok, családi vetélkedők) erősítették a családi kötelékeket és a közösségi szellemet. Az integrált edzések során a különböző háttérrel rendelkező gyerekek együtt sportolhattak, ami elősegítette a befogadást és az empátia fejlődését. A közös mozgás és pihenés, valamint a keretesemények (pl. kirándulások, filmvetítések) oldott légkört teremtettek, ahol a gyerekek és a szülők kötetlenül ismerkedhettek egymással.
• Cél az ismeretlentől való félelem csökkentése, egymás elfogadásának erősítése volt. A sport révén a gyerekek megtanulták tisztelni a másságot, elfogadni a különbözőségeket, és együttműködni egymással.
• A sportban tanult készségek, képességek, értékek és szabályok hasznosíthatók az élet más területein is.
• A sport fejlesztette a fegyelmet, a kitartást, a problémamegoldó képességet, a stressztűrő képességet, az önbizalmat – ezek a tulajdonságok a tanulásban, a munkában és a magánéletben is sikeresebbé tették az embert.
A program és a sport emellett segít a stresszkezelésben (a rendszeres sportolás oldja a feszültséget, csökkenti a szorongást és a stresszt. Az állóképességi edzések nyugtatóan hatnak az idegrendszerre), az önismeret fejlesztésében (a sport segít megismerni saját képességeinket és korlátainkat. Ezáltal fejlődik az önismeret, az önbecsülés, az akaraterő és a céltudatosság), a pozitív érzelmek megteremtésében (a sportolás örömteli élmény, növeli az életörömöt és a jó közérzetet. A félelem és a depresszió csökken, helyüket a jókedv és az öröm veszi át), a megküzdési stratégiákban (a sport megtanít a nehézségekkel való megküzdésre. A gyerekek elsajátítanak különböző stratégiákat, amelyeket az élet más területein is alkalmazhatnak).
Négy fő stresszkezelő tevékenységet és módszert vettünk igénybe:
• Sportfoglalkozások: a megfelelően összeállított edzések elősegítették a tudatos hozzáállást, az önismeret és az alkalmazkodóképesség fejlődését.
• Adaptív coping-technikák: a segítő felnőttek szélesítették a gyerekek megküzdési repertoárját, és megtanították őket a stratégiák alkalmazására.
• Problémamegoldás: a sport fejlesztette a problémamegoldó képességet, növelte az énerőt, a hatékonyságot és az önbizalmat.
• Műhelyfoglalkozások: félévente egy speciális műhelyfoglalkozás segítette a feszültség-, szorongás- és stresszkezelést, az önértékelés és az önbizalom fejlesztését.
A program egyik fő célja a tehetségígéretek felderítése és a potenciális tehetség kibontakoztatásának elősegítése volt, melynek folyamata a következőképpen zajlott: folyamatos kiválasztás a pedagógusok megfigyelései alapján, az általános értelmesség, a specifikus képességek, a kreativitás és a motiváció figyelembevétele, többlépcsős azonosítási folyamat, erős és gyenge pontok azonosítása. A tehetséggondozás a gyermek erősségeire épített, és a gyenge pontok korrekciójára is figyelt. A módszerek szubjektív (megfigyelés, tulajdonságlisták, vélemények), objektív (tesztek, mérések, dokumentumelemzés), saját fejlesztésű gyakorlati teszt a testi-kinesztetikus területre, valamint módosított "Tehetségszűrő megfigyelési szempontsor" elemekből álltak össze.
A projektben a korábban is említett szakemberek vettek részt, akiknek a következő feladataik voltak:
Gyógypedagógus
• Tehetséges gyermekek kiválasztása, bevonása, motiválása.
• Képesség- és készségfejlesztés szempontjainak beépítése az edzéstervbe (edzővel együttműködve).
• Iskolai rendezvények szervezése.
• Egyéb, a programmal kapcsolatos feladatok.
Asszisztens
• Gyermekek kísérése, szükségleteikről való gondoskodás, felügyelet.
Edző
• Motiváltság, nyitottság az integrált/inkluzív sportolás iránt.
• Elhivatottság a sportág és az utánpótlás-nevelés iránt.
• Hajlandóság a sportágfejlesztésben való részvételre, elkötelezettség az önképzés iránt.
• Minimum 3 éves tapasztalat.
• Többségi sportolók koordinálása, motiválása, bevonása.
• Szülőkkel való kapcsolattartás.
• Részvétel az SNI tanulók sajátosságait bemutató képzésen.
• Projektmegvalósítási feladatok.
A program vezetője Pruzsina István volt, aki 2001-ben kezdett a Honvédnál, 2003-ban nemzetközi tanfolyamot végzett az Egyesült Királyságban, később a Mozgásjavító Általános Iskolában kezdett mozgássérült gyerekekkel kajakozni, 2014 óta csak parakajakosokkal foglalkozik a Bp. Honvéd csapatában, és Kis Péter Pál paralimpiai bajnok kajakozó edzője. Edzői filozófiája szerint nagy elhivatottságot és plusz munkát igényel a parakajak edzősködés, emellett fontosnak tartja a szoros edző-tanítvány kapcsolatot, és a sportolók segítését a mindennapokban is. Véleménye szerint a parakajak a legnehezebb, de egyben a legszebb parasportág. „Aki parasportolóként megállja a helyét, az mindenhol meg fogja!” - részletezte.
