Teljes élet látás nélkül – Interjú Palásti Tiborral

Hosszú évtizedeken át ő volt a megyeszékhelyen található egykori Centrum Áruház hangja, ahogy viccesen aposztrofálják a városban őt, az „ország első férfi bemondónője” De hogyan figyeltek fel a mára teljesen vak férfi hangjára? A 62 éves Palásti Tibor izgalmas életútjáról mesélt.

Zana Anita: Honnan az elnevezés, hogy „az ország első férfi bemondónője”?

Palásti Tibor: 1979-ben kezdtem el dolgozni Szolnokon a Centrum Áruházban előbb telefonközpontosként, ahol felfigyeltek a hangomra. Majd nem sokkal később kezembe adták a mikrofont, és én tájékoztathattam a vevőket például az akciós termékekről a hangosbemondón keresztül, röviden így lettem az áruház hangja. Munkám elismerőséül „Kiváló dolgozó” címet is kaptam egyszer. Hosszú évekig dolgoztam ebben a munkakörben az áruházban, nagyon szerettem. A hangomat eközben tovább képzetem. Elvégeztem a József Attila Tudományegyetem szónokképző tanfolyamát is. A kurzuson nagy hatássál volt rám Montágh Imre tanár úr.

Z. A.: Ha jól tudom, nem ez az eredeti szakmád.

P. T.: Valóban, melegburkoló-parkettázó képestést szereztem az iskolában, de a látásom idejekorán megromlott, ezért nem dolgozhattam parkettázóként. Mindössze 19 éves voltam, amikor telesen eltévesztettem a látásomat. Persze hosszú folyamat volt ez, mert nyolcadikos koromban már az első padban ülve sem nagyon láttam a táblára írt szöveget. Kiderült, az éleslátásközpontom sérült, amit egy idő múlva már az egyre erősebb szemüvegek sem tudtak ellensúlyozni.

Z. A. Több hobbid is van. Mit kell ezekről tudni?

P. T.: A sport és zene fontos szerepet tölt be az életemben. Korábban sokat tangóharmonikáztam. A megyei egyesület rendezvényein is sokszor felléptem, de sok lakodalomban is zenéltem fiatalon. A Vakok és Gyengénlátók Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesületének, illetve jogelődjének 1976 óta vagyok a tagja. A sport komolyabban a ’90-es évek óta az életem része. Több sportágat is kipróbáltam, például eveztem is. Mostanság az erőemelés a sportágam. Oláh László edző segítségével rendszeresen, heti ötször edzem, és versenyekre is járok. Legutóbb korosztályomban és súlycsoportomban második lettem egy versenyen az épek között. A sportban még nagy terveim vannak.

Z. A.: Említetted az Egyesületet. A Vakok és Gyengénlátók Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesülete manapság miként van jelen az életben?

P. T.: Tudom, hogy az Egyesülethez bármikor fordulhatok, akármilyen kérdésem problémám van, ez biztonságot jelent nekem. Az Egyesület által fenntartott Elemi Rehabilitációs Központban is többször megfordulok a mai napig. Az okostelefon használat fortélyait Lukács Ágota oktató segítségével tanultam meg.

Z. A.: Mostanság hogyan telnek a mindennapjaid?

P. T.: Azt gondolom, hogy élem egy átlagos ember hétköznapjait, amiben vakvezető kutyám, Szamos sokat segít. Elváltam, jelenleg egyedül élek. Járok bevásárolni, takarítok, mosok, rendszeresen sportolok, csinálok közös programot a barátaimmal, úgy, mint bárki más.

Zana Anita, JNSZMVAKOK