Fogyatékosok Országos Diák-,
Verseny- és Szabadidősport Szövetsége
XI.Speciális horgászverseny

Beszámoló a 11. Speciális horgászversenyről

 

Május, május az idő csodaszép! Pedig a programot megelőző napokban, hetekben rengeteg eső esett. A szabadtéri rendezvények viszont akkor igazán jó hangulatúak, ha a napsugár simogatja arcunkat. Mi igazán napfürdőztünk.

A KLIK fenntartású Id. Szabó István Általános Iskola a Ceredvölgye Horgászegyesülettel együttműködve, az Illyés DSE áprilisban magyar és szlovák iskoláknak küldte el szívélyes meghívását a már hagyománnyá váló tavaszi rendezvényre.   

Ismét egy jókedvű, örömteli horgászat és vidám, de tanulságos elméleti és ügyességi verseny várt arra a 9 csapatra és a kortárssegítőkre, akik 2015. május 28-án 9 órakor megjelentek Cereden az I-s tó partján, hogy részt vegyenek a XI. Speciális horgászversenyen. A 67 versenyző között 5 lány is volt, akik méltó ellenfelei voltak a fiúknak, közülük hárman egy csapatot alkottak.


A regisztráció után a csapatok először a menetlevelet készítették el. Nevet választottak, ehhez csatakiáltást fogalmaztak meg. Felírták a csapattagok és kísérőjük nevét. Ezután tízóraival kínáltuk a vendégeket, majd mindenki felsorakozott a parton.

            Király Imre a Ceredvölgye Horgászegyesület Ügyvezető elnöke és Farkas Lajosné, szervező tanár, a Horgászegyesület ifjúsági felelőse köszöntötte a program résztvevőit, ismertette a részletes programot, bemutatta a kortárs segítőket. Minden csapatot elkísértek egy feladat helyszínére és máris indult a verseny.

            Forgószinpad szerűen folyamatosan érkeztek a csapatok az állomásokhoz, ahol a teljesítésük mértékében kerültek a Pontozólapra az elért eredmények és az állomásvezetők aláírása. A feladatok közül a legkedveltebbek az idén az alábbiak voltak: az első helyen jelölték a sokaknak gondot okozó Gólyalábbal való haladást, de aki egyszer belejött, abba se akarta hagyni. A második helyre került a Zsákba futás, valamint az Utazó vízcsepp elnevezésű feladat is. Mind a kettő igazi csapatmunkát kívánt a fiataloktól, hiszen a futásnál a zsák átadásával váltották egymást, a másodiknál pedig három-négy kábelcsatorna darab többszöri összeillesztésével kellett „utaztatni” a vízcseppet, azaz egy műanyag golyót eljuttatni a célig. Egyre többen felismerik az Ambu-babás újraélesztés fontosságát és így lelkesen próbálták minél tökéletesebben végezni a gyakorlatot.  Sokaknak tetszett az etetőanyag keverése, törése. Kedvelt volt a mocsárjárás, a dobósúllyal és a kislabdákkal való célba dobás is.

 Az egész délelőttre jellemző volt a jókedv, a tenni akarás. A kortárs-segítők valóban segítők voltak, a részt vevő fiatalok pedig élvezték az érdekes feladatok megoldását, közben bíztatták a társukat, szurkoltak egymásnak. Az idő előrehaladtával egyre jobban várták a horgászatot, de előtte jó ízűen elfogyasztották a bőséges ebédet.

 11.30-kor kerültek kiosztásra a horgászathoz szükséges eszközök. Végre kézbe vehették a felszerelt öt méteres spiccbotokat és sokan életükben először kipróbálhatták a keszegező sporthorgászatot. A váltó horgászathoz hamar megtalálta mindenki a helyét. Megkapták az etetőanyagot, a horogra valót, a haltartót és dudaszóra kezdődött az etetés, majd a horgászat. Majdnem minden csapatra jutott egy felnőtt horgász segítő, így ha leszakadt az előke, összegubancolódott a szerelék, vagy mélyen benyelte a hal a horgot a gyerekek türelmesen vártak, mert megtapasztalták, hogy a lehető leggyorsabban igyekeztünk megoldani a problémát. Öröm volt hallani az egyre gyakrabban felhangzó „Fogtam egy halat!” kiáltást. Az eddigi versenyekhez képest kimagasló volt a fogási eredmény. A legkevesebb mennyiség 950 gramm, a legtöbb pedig 2750 gramm volt. Összesen kifogott halmennyiség 14.550 gramm volt. Mindenki dicsérte az etetőanyagot, és nagyon elégedettek voltak a gyakori kapásokkal és a fogási eredményeikkel.

 A három órás horgászat alatt sokféle kishal akadt horogra. Így volt lehetőség a valódi halismeret gazdagítására. Jellemző volt, hogy a tapasztaltabbak segítették kezdő társaikat, mindezt a legtermészetesebb módon tették. Végül a fogott halak mérlegelése után a fogott halmennyiség súlya is a lapjukra került. Ekkor kezdtek el izgulni, hogy ki lesz a győztes, ki kap majd ajándékot. Az egyik kislány erre azt felelte:”Nekem már az is ajándék, hogy itt lehetek.”

Amíg a gyerekek és a kísérőik uzsonnáztak, megtörtént a csapatok által gyűjtött pontok összeadása. Az így kialakult sorrendnek megfelelően megtörtént az oklevelek megírása.

A délelőtti elméleti és ügyességi verseny a Tuti Pockoknak ment a legjobban, a keszegezésben a Somosi Trió jeleskedett, és végül az összetett eredmények alapján a Tuti Pockok vehették át a legfényesebb serleget, az arany érmeket, az oklevelet és az ajándékokat. A Somosi Trió a második, a három lány alkotta Sanyikák csapat pedig harmadik lett. Az ajándékok és az oklevelek kiosztásában segítségemre volt fő támogatónk Barna Péter az Illyés DSE Elnöke, és Király Imre a Ceredvölgye Horgászegyesület Ügyvezető elnöke. Az élményeken túl minden csapat ajándékokkal gazdagon térhetett haza.


Az egyre nehezebb körülmények között fokozott jelentősége van azoknak a támogatásoknak, adományoknak és ajándékoknak, melyeket a következő személyektől kaptunk. FODISZ, Illyés DSE, A Magyar Horgász Főszerkesztője, Szalay Ferenc, a Nógrád Megyei Közgyűlés elnöke, Skuczi Nándor, a Klik salgótarjáni mb. igazgatója, Székyné Dr. Sztrémi Melinda, az Id. Szabó István Általános Iskola igazgatója, Kiss Józsefné, a Magyar Vöröskereszt Nógrád Megyei Szervezetének igazgatója, Juhászné Kincses Helén, a Horgász Egyesületek Nógrád Megyei Szövetségének Ügyvezető elnöke, Balla Árpád és a ceredi polgármester, Dániel László. Mindannyiuknak köszönet és köszönet azoknak a felnőtteknek is, akik önkéntesen elkísérték a gyerekeket, azok az önkéntes gyerek és felnőtt segítők, akik a megvalósításban vették ki részüket, vagy egyéb módon segítették a program megvalósítását.

 A 80 résztvevővel, azzal búcsúztunk egymástól, hogy ha jövőre is lesz lehetőségünk, megszervezzük a XII. versenyt is.

Ismételten köszönet mindenkinek, aki segítette munkánkat!

 

Cered, 2015. május 29.

                                                                           Barna Péter